HOLD

ADATOK:

Földközel:363.104 km (0,0024 CSE)

Földtávol:405.696 km (0,0027 CSE)

Fél nagytengely:384.400 km (0,0026 CSE)

Pálya kerülete:2 413.402 km (0,016 CSE)

Pálya excentricitása:0,0554

Szinodikus periódus:29,530 588 nap (29 nap 12 óra 44,0 perc)

Keringési periódus:27,321 661 d  (27 nap 7 óra 43,2 perc)

Min. pályamenti sebesség:0,968 km/s

Átl. pályamenti sebesség:1,022 km/s

Max. pályamenti sebesség:1,082 km/s

Inklináció:változik: 28,60° és 18,30°

Felszálló csomó hossza:125,08°

Földközel szöge:318,15°

Anyabolygó:Föld

Egyenlítői átmérő:3476,2 km

Poláris átmérő:3472,0 km (a földi 0,273-szerese)

Lapultság:0,0012

Felszín területe:3,793*107 km2 (a földi 0,074-szerese)

Tömeg:7,347 673*1022 kg (0,0123 földi)

Átlagos sűrűség:3,344*103 kg/m3

Felszíni gravitáció az Egyenlítőnél:1,622 m/s2 (0,1654 g)

Szökési sebesség:2,38 km/s

Forgási periódus:27,321 661 nap

Tengelyferdeség:3,60°-tól 6,69°-ig változik.

Az északi pólus rektaszcenziója:266,8577° (17 h 47 m 26 s)

Deklináció:65,6411°

Albedó:0,12

Kéreg összetevők:Oxigén:43%
Szilícium:21%
Alumínium:10%
Kalcium:9%
Vas:9%
Magnézium:5%
Titán:2%

ATMOSZFÉRA

Légköri nyomás:3*10-13kPa

Összetevők:

Hélium:25%

Neon:25%

Hidrogén:23%

 Keringése és helye a Föld-Hold rendszerben

 A Hold a Föld-Hold rendszer tömegközéppontja körül kering. Egy Föld körüli keringést a háttérben levő csillagokhoz viszonyítva 27,3 nap alatt tesz meg, ezt nevezzük sziderikus keringési időnek. Mivel azonban mindeközben a Nap körül is kering a Hold, ezért egy kissé tovább tart, hogy ugyanabba a fényfázisba térjen vissza. Ez az idő 29,5 napig tart, ezt nevezzük szinódikus keringési időnek. Kísérőnk keringési síkja az ekliptikához nagyon közeli, nem a földi egyenlítő, hanem a Nap egyenlítőjének síkjában kering.

A Hold által keltett apály és dagály jelensége a tengerpartok mentén ugyancsak elősegítette az élet fennmaradását és kiváltképp szárazföldi térhódítását.

 Árapályjelenség

 A tengerparton élők, nyaralók számára ismert jelenség a tenger vízszintjének ritmikus emelkedése, apadása. Az árapály azonban ennél sokkal bonyolultabb jelenség és nemcsak a tengerek vízszintjére hat, ám a köztudat helyesen köti a Holdhoz. A Hold gravitációs vonzásának hatására, a földfelszín Hold felé mutató részei kissé megemelkednek (a tengervíz a leginkább, mivel a folyékony testek könnyebben változtatnak alakot erőhatásra), hullámhegyet alkotnak, az előtte és mögötte 90°-ra fekvő területek pedig kissé lesüllyednek. A hullámhegyet hívjuk dagálynak, a hullámvölgyet apálynak.

 Libráció

Köztudott, hogy a Holdnak mindig ugyanaz az oldala fordul a Föld felé. Ez azonban csak közelítőleg igaz. Az ettől való eltérést, azaz a Hold keringése során megfigyelhető billegését librációnak nevezzük.

-hosszúsági libráció

-szélességi libráció

-fizikai libráció

A Hold fázisai és librációja a Földről nézve

 Felszín

 A Hold felszínét kráterek borítják. Ezeknek a krátereknek nagy része meteoritbecsapódások során jött létre, valószínűleg a Naprendszer korai időszakában, de a mai napig folytatódik a kráterképződés. Kráterszámlálások szerint a felénk néző oldalon mintegy 30 000 darab 1 km-nél nagyobb átmérőjű kráter van. Ettől a helyszíni megfigyelések szerint sokkal több becsapódási krátert számlál a holdfelszín, ám a földi távcsövek felbontóképessége idáig terjed. A kisebb kráterek az 1 km alatt akár a centiméteres méretig terjednek, hisz számottevő légkör hiányában a legkisebb kozmikus test is képes lejutni a felszínre és krátert vájni.

A Hold térképe (1730)

A Földről megfigyelve két markánsan elkülöníthető felszíni forma bontakozik ki. A sötét foltokat alkotó területek és a többségben levő világosabb vidékek.

Buzz Aldrin lábnyoma. Ez a felvétel talán az egyik leghíresebb holdfelvétele

 Felépítése

A Hold a Földhöz (és a Naprendszer nagyobb, gömb alakot felvett égitesteihez) hasonlóan differenciálódott égitest, szerkezetében geokémiailag elkülöníthető kéreg, köpeny és mag létezését figyelték meg kutatók. A mai bolygókeletkezési elméletek szerint a csillagokat övező akkréciós korongokban levő anyag folyamatos ütközések során áll össze bolygócsírákká, majd végül bolygókká.

A Hold domborzati térképe

Kéreg

A Hold kérge egyenetlen vastagságú. A Föld felé néző oldalon 19 km vastag (amely alig marad el a földi kéreg átlagos vastagságától), míg a túloldalon 50-60 km vastag. Kőzettani szempontból a holdtengereket főként bazalt uralja, míg a felföldeket breccsa a becsapódások során keletkező kőzet, amely többféle kőzet és holdpor összeolvadásával jön létre a becsapódások kataklizmájában.

 Köpeny

A köpeny is két részre osztható, felső köpenyre és alsó köpenyre. A felső köpeny szilárd, az alsó pedig részlegesen olvadt. A köpeny összesen kb. 1200 km vastag, ennek hozzávetőleg a fele teszik ki az olvadt részt. A felső köpeny legalsó részén pattannak ki a Hold saját rengései (havi átlagban 100 alkalommal). E rengéseket főként a Föld-Hold rendszer keringésének változásai, gravitációs hatások váltják ki. A Hold azonban szeizmológiailag rendkívül csendes égitest: a rengések összenergiája tízmilliószor kisebb, mint a Földön mért egy évi összes földrengés energiája.

A köpeny anyaga főként oxigént. szilikátokat, magnéziumot, vasat, kalciumot és alumíniumot tartalmaz. Emellett nyomokban titán, urán, tórium, kálium és hidrogén is található a köpenyben.

Mag

 A Hold domborzatát két alapvető felszínformáló erő befolyásolta az idők során. A mai felszín kialakulásáért legfőképpen a meteoritok becsapódása felelős, de a főként ezek nyomán végbement vulkanikus tevékenység is jelentős szerepet játszott benne. A megfigyelések alapján öt fő felszíni formát különböztetünk meg:

-Körülsáncolt síkságok

-Gyűrűhegységek

-Kráterek

-Hasadékvölgyek

-Dómok

 A Hold rétegtana

A rétegtani térképező munka egyik összefoglalása a Hold rétegtani oszlopa, amit lépcsőzetes piramis formájában mutatunk be. Ebben fölsoroljuk a Hold fő rétegtani emeleteit, amelyek a kőzetképződés nagy korszakaival párhuzamosíthatók.

A hold topográfiája

A foltnyi rétegtani egységek alatt két, nagy kiterjedésű kőzettesteket alkotó emelet következik:

-fiatalabb az imbriumi, amit az Imbrium-medence alapján jelöltek ki

-idősebb nektári emelet, amit a Nektár-medencéből írtak le.

A rétegtani egységek föntről lefelé:

-Kopernikuszi (fiatal, sugársávos kráterek)

-Eratoszthenészi (fiatal, de sugársáv nélküli kráterek)

-Imbriumi (az Imbrium-medence kialakulásától: kidobott takarók, mare elöntések)

-Nektári (a Nektár-medence kialakulásától: medencék, márék)

-Prenektári (minden, korábbi kőzettest).

Mágneses mezeje

A Földéhez hasonló mágneses mező létéről nem beszélhetünk, azonban gyenge, helyi jellegű mágneses terek megtalálhatók voltak a helyszíni vizsgálatok során. A Hold mágneses mezejének legfőbb jellemzője, hogy nem dipól jellegű (nincs globális északi és déli mágneses irány).

 Daedalus-kráter

 

Légköre

A közhiedelemben úgy él, hogy a Holdnak nincs légköre. Földi értelemben ez valóban igaz, ám némi kigázolgásból származó rendkívül ritka légkör megfigyelhető a felszíne felett. A Hold tömegvonzása kicsi, a felszínén az első kozmikus sebesség csak egynegyede a földinek. Emiatt a könnyebb atomok (hidrogén, hélium) már a napsugárzástól nyerhetnek annyi energiát, hogy elszökjenek a felszínről, illetve a napszél energiája is elegendő, hogy magával sodorja ezeket az illékony elemeket. A Holdnak mégis van néhány nehezebb elemből álló, alig mérhető atmoszférája. A gázanyagok forrásául két fő jelenség szolgál. Az egyik a kéreg és a köpeny anyagában végbemenő radioaktív bomlási folyamatok nyomán létrejövő radon kigázolgása.

Holdfázisok

A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A Föld körüli keringése során a megvilágítottsága állandóan változik a Nap-Föld-Hold rendszer pozícióinak változása miatt. A köznyelv szerint a Hold megtelik, majd elfogy. A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát süti meg a Nap.

 

Schröter-völgy

Teliholdkor a Föld kerül körülbelül a Nap és a Hold közé és a felénk eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik (Ha a Föld pontosan a Nap és a Hold közé esik akkor holdfogyatkozásról beszélünk).

 Hamuszürke fény

 A holdfelszín albedója rendkívül alacsony, mégis rengeteg fényt ver vissza. Ezért újhold előtt, vagy után, amikor a felénk eső félgömb legnagyobb része árnyékban van, akkor is láthatjuk a Hold gömbjét. Ilyenkor a sokkal nagyobb fényvisszaverő képességű és felületű Föld éppen teliföldet mutat a Hold felé, rengeteg fényt sugározva a Hold felé, amely egy kis részét visszaveri. Ezt érzékelhetjük halvány derengésként és ezt a jelenséget hívjuk hamuszürke fénynek.

A Hold kutatása

A kezdeti űrszondás próbálkozások nem annyira felfedezési, mint inkább politikai célúak voltak. Ennek keretében a Szovjetunióban megkezdték a Luna-programot, míg az Egyesült Államokban a Pioneer-programot.Mindkettő célja a Hold volt és az, hogy megelőzzék egymást.

Luna-1 érte el először a Holdat 1959. január 4-én, amikor 6 000 kilométerre repült el mellette, majd a Luna-2 csapódott először a holdfelszínbe 1959. szeptember 14-én és a Luna-3 készítette az első fényképeket a Hold túloldaláról 1959. október 4-én. A Pioneer-program holdi becsapódásra tervezett első három szondája szintén kudarcot vallott és visszazuhant a Földre, mire a Pioneer-4 1959. március 4-én választ adott a Luna-1 teljesítményére.

Rengeteg hiba után a Ranger-7 volt az első, amely teljesíteni tudta küldetését 1964. július 31-én.

Hold egyik legszebb krátere,a Tychóról

 Az első sikeres Surveyor szonda négy hónapos késéssel, 1966. június 2-án szállt le, ám jóval több képet küldött szovjet vetélytársánál. A program két kudarcba fulladt és további négy sikeres repülést tartalmazott.

Az első sikeres Hold körüli pályára állást a Luna-10 teljesítette 1966. április 3-án, ezzel a Hold első mesterséges holdja lett.

1969. július 21-én Neil Armstrong és Edwin Aldrin lettek az első emberek, akik a Hold felszínére léphettek.

 1990-es évekig kellett várni újabb automata szondákra. 1990-ben a japán Hiten, 1994-ben a Clementine, 1998-ban pedig a Lunar Prospector látogatta meg az égitestet. Az első európai szondára, a SMART-1-re 2003-ig kellett várni.

Az Európai Űrügynökség legelső holdszondája a SMART-1 volt 2003-2007 között. A kis eszköz elsősorban egy új meghajtási módszer, az ionhajtóművel történő holdpályára állás kikísérletezésére indult.

A Surveyor-7 leszállóhelyéről készült fotómozaik

 

 2007-ben Japán a Kaguya (Selene), Kína a Csenge nevő holdszondát indította el. 2008-ban az Egyesült Államok az LRO/LCROSS űrszonda párost, India pedig a Chandrayaan űrszondát indítja a Holdhoz. 2012-re várható a Kaguya és a Csenge második változata, 2018-ra pedig a kínaiak tervei már a Csenge -3-at jelzik előre. A Hold 21. századi "ostroma" az emberes holdkutatások felújítását készíti elő. Az LRO/LCROSS űrszonda páros vizet keres a holdi pólusvidéken. Az USA és Kína a 2010-es évek végén szándékozik leszállni a Holdra emberekkel.

 Szabadszemes megfigyelések

 

 Az amatőr csillagászok legfőbb szabadszemes holdmegfigyelési programja az újhold után megjelenő fiatal holdsarló minél korábbi felfedezése az alkonyati égen.

Főként a téli időszakban telihold környékén társul a Holdhoz egy fényjelenség, a holdhaló, vagy holdudvar, egy koncentrikus kör alakú fénykarima. A halo 22 fokra helyezkedik el a holdgömbtől minden irányban és a levegőben levő pára, vagy jégrészecskéken megtörő holdfény okozza.

 Műszeres (távcsöves) megfigyelések

A Hold megfigyelésekor különböző nehézségű célpontokat választhatunk. A szabadszemes medencéktől a csak nagy távcsővel megpillantható apró kanyonokig különböző osztályokba sorolható a megfigyelés nehézsége. Az elmúlt pár évben terjed az amatőrcsillagászok között egy 100-as lista, amely a legkönnyebbtől a legnehezebb felé haladva kínál megfigyelendő objektumokat.

Asztrológiai vonatkozások

Az asztrológia az égitestek relatív helyzetéből egyes események bekövetkezésére következtetéseket levonó eszmerendszer, amelyet egykor tudományként, napjainkban azonban már csak áltudományként tartanak számon. Természetszerűleg az egyik leglátványosabb égitest szerepet kapott ebben az eszmerendszerben is. A Hold az asztrológia világában az egyén érző természetét, érzelemvilágát, habitusát testesíti meg. Emellett az anyaság, az anyai ösztönök is a Holdtól erednek ebben a gondolatkörben.

Teljes Holdfogyatkozás

Hamuszűrke fény

 

 

 
Oldalmenü
Diavetítő
Naptár