PLÚTÓ

ADATAI:

Felfedező:Clyde W. Tombaugh

Felfedezés ideje:1930. február 18.

Felfedezés helye:Lowell Obszervatórium

Kisbolygó jelölés:134340 Pluto

Kategória:törpebolygó

Aphélium távolsága:7 375 927 931 km   49,305 032 87 CsE

Perihélium távolsága:4 436 824 613 km   29,658 340 67 CsE

Fél nagytengely:5 906 376 272 km    39,481 686 77 CsE

Pálya kerülete:36,530 Tm   244,186 CsE

Pálya excentricitása:0,248 807 66

Sziderikus keringési idő:90 613,3055 nap   (248,09 év)

Szinodikus periódus:366,73 nap

Min. pályamenti sebesség:3,676 km/s

Átl. pályamenti sebesség:4,666 km/s

Max. pályamenti sebesség:6,112 km/s

Inklináció:17,141 75°   (11,88° a Nap egyenlítőjéhez képest)

Felszálló csomó hossza:110,303 47°

Perihélium szöge:113,763 29°

Holdak:3

Átlagos sugár:1195 km   (a földi 19%-a)

Felszín területe:1,795*107 km  (a földi 0,033-szerese)

Térfogat:7,15*109 km   (a földi 0,0066-szerese)

Tömeg:(1,305*0,007)1022 kg   (a földi 0,0021-szerese)

Átlagos sűrűség:2,03*0,06 g/cm

Felszíni gravitáció:0,58 m/s   (0,059 g)

Szökési sebesség:1,2 km/s

Sziderikus forgásidő:-6,387230 nap   (6 nap 9 h 17 m 36 s)

Forgási sebesség:47,18 km/h (az egyenlítőnél)

Tengelyferdeség:119.59° (a pályához)     112,78° (az ekliptikához)

Deklináció:-6,145-0,02°

Albedó:0,49-0,66 (35%-kal változik)

Felszíni nyomás:0,30 pascal (nyári maximum)

Összetevők:nitrogén, metán

 2006. augusztus 24-éig a Naprendszer kilencedik, legkisebb bolygójaként tartottak számon. A Föld holdjánál kisebb, magas hőmérsékleten összetömörült anyagokból álló, metángáz légkörű törpebolygó.

Jellemzői

 A Plútó kis méretű, átmérője a Holdunknál kisebb, tömege pedig csak ötödrésze. Felszínét fagyott nitrogén borítja, mely napközelben felenged és vékony légkört alkot.

A Plútóról az 1950-es években úgy vélték, hogy a Neptunusz holdja volt, melyet annak legnagyobb holdja, a Triton lökött ki pályájáról. A Plútó azonban sosem kerül közel a bolygóhoz,így e feltételezés nem bizonyítható. Ezt a Charon felfedezése is megerősítette.

A Nemzetközi Csillagászati Unió a törpebolygók Plútóhoz hasonló csoportjának megjelölésére 2008-ban a plutoid szót javasolta. Az ötletet több csillagász kritizálta.

 Kísérői

A Hubble Űrtávcső felvétele, mely a kis holdak felfedezését jelentette

 Charon

A Plútó legnagyobb kísérője, a Charon 1207 km átmérőjű, és így a Plútóhoz viszonyítva jelentős méretű. A Plútó Charon-rendszert így a szokatlan 2 : 1 nagyságarány miatt korábban kettős bolygónak nevezték. A 8 : 1 tömegaránynak, illetve a két égitest közötti nagy távolságnak köszönhetően a rendszer tömegközéppontja a Plútón kívül található, így lényegében egymás körül keringenek.

A Charon pályájának fél nagytengelye, a közös tömegközépponttól 19 405 km-re található, míg a Plútó esetében a távolság a tömegaránynak megfelelően e távolság 1/8-a, azaz 2360 km. Így a Plútó felszínének a rendszer tömegközéppontjától mért 1200 km-es távolsága megközelítően azonos az égitest sugarával. A Charon pályája közel kör alakú, és feltehetően a Plútó egyenlítői síkjában található. (Összehasonlításképpen a Föld és a Hold tömegaránya 81 : 1, és a közös tömegközéppont a Föld felszíne alatt található, 4700 km-re a magtól, 1650 km-re a felszín alatt.)

 Nix és Hydra

 

Sokáig a Charon volt a Plútó egyetlen ismert holdja, de M. Mutchler (STScI) 2005. június 15-én a Hubble űrtávcső ACS kamerájával készített májusi felvételeken észrevett két apró holdat is, amelyek a Nix (S/2005 P 1) és a Hydra (S/2005 P 2) nevet kapták.A Hydra a legkisebb, ez a törpebolygótól távolodva a 2. hold. E holdak átmérőjét eddig csak a mért fényességükből következtetve tudták megbecsülni, így a feltételezett albedótól függően 40 és 160 km között lehet az átmérőjük. A Charonnal egy pályasíkban, közel kör alakú pályán keringenek a Plútó körül, 50 000, illetve 60 000 km távolságra. A keringési idejük a nagyobb holdéval orbitális rezonanciában áll: míg a Charon tizenkétszer, addig a Hydra egyazon időtartamban kétszer, a Nix pedig háromszor kerüli meg a törpebolygót. A vöröses színű Plútótól eltérően a kis holdak, hasonlóan a Charonhoz, semleges szürke színűek.


A Charon keletkezését a kis holdak felfedezése után ez utóbbiakkal együtt próbálják magyarázni: az elmélet szerint a holdak a Plútó egy másik, hasonló méretű, a Kuiper-övből származó égitesttel történő ütközésében keletkeztek. A holdak közös keletkezésére utal a komplanáris (egy síkban fekvő) pályájuk, a közel rezonáns keringési idejük, valamint a megegyező színű felszínük. Ha a holdakat a Plútó befogta volna, akkor azok nagy valószínűséggel eltérő színűek lennének.

A két kis hold felfedezése váratlan volt, mivel addig egyetlen Neptunuszon túli égitestet sem figyeltek meg több mint egy hold kísérővel

 Kutatása

Plútó metánjéggel borított felszínéről

A Plútó felfedezésének története hasonlít a 83 évvel azelőtt felfedezett Neptunuszéhoz. Mindkét égitestet a szomszédos bolygók pályazavarai alapján, számításokkal jósolták meg, és a levezetett adatok alapján keresték az égbolton. A feltételezett kilencedik bolygót tették felelőssé a Neptunusz és az Uránusz pályaeltérései miatt.

A NASA már az 1990-es évek elejétől tervezett egy küldetést a Plútóhoz, a projekt ekkor még a Pluto-Kuiper Express nevet viselte, melyet akkor a Southwest Research Institute koordinált. A küldetést minél hamarabb el kívánták indítani, hogy a Plútót még azelőtt elérje, hogy annak vékony légköre kifagy. Ez azzal függ össze, hogy a pályája erősen elliptikus és a törpebolygó az 1989. évi perihéliuma óta megint távolodik a Naptól. A Plútó pályájának következő napközeli pontját csak 2247-ben éri el.

Az első koncepciók azonban elbuktak a technikai nehézségeken és a szűkös finanszírozáson, így 2001-ben a New Horizons küldetéssel váltották fel, melyet 2006. január 10-én indítottak a Cape Canaveral űrrepülőtérről. A szonda tervezett utazási ideje 9,5 év, a Plútó és a Charon mellett 2015. július 14-én repül el. A megfigyelések e találkozó előtt 150 nappal kezdődnek és 120 nappal a legközelebbi pont előtt várhatóak az első fényképek.

A szonda már 90 nappal a Plútó-Charon rendszer megközelítése előtt a Hubble űrtávcsőnél nagyobb felbontású képeket fog készíteni, mely fotók a legnagyobb megközelítés során feltehetően elérik a 25 m/pixel felbontást. A további műszerekkel a hőmérséklet-eloszlást és a Plútó légkörét fogják vizsgálni. A tervek szerint a New Horizons a Plútót 9 600 km-re, a Charont pedig 27 000 km-re közelíti meg, de ezek a távolságok a szonda utazása során még változhatnak, hasonlóan a Nix és a Hydra felfedezéséből eredő pályamódosításhoz.Két héttel a kettős rendszer legnagyobb megközelítése után a szonda beszünteti a megfigyeléseket és az adatokat elkezdi visszasugározni a Földre.

Plútó keringése

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár