URÁNUSZ

ADATAI:

Felfedező:William Herschel

Felfedezés idelye:1781. március 13.

Aphélium távolsága:3 006 389 405 km  20,096 471 90 CsE 

Perihélium távolsága:2 735 555 035 km  18,286 055 96 CsE

Fél nagytengely:2 870 972 220 km   19,191 263 93 CsE

Pálya kerülete:18,029 Tm   120,515 CsE

Pálya excentricitása:0,047 167 71

Sziderikus keringési idő:30 707,4896 nap   (84,07 év)

Szinodikus periódus:369,65 nap

Min. pályamenti sebesség:6,486 km/s

Átl. pályamenti sebesség:6,795 km/s

Max. pályamenti sebesség:7,128 km/s

Inklináció:0,769 86°   6,48° a (Nap egyenlítőjéhez képest) 

Felszálló csomó hossza:74,229 88°

Holdak:27

Egyenlítői sugár:25 559 km   (a földi 4,007-szerese)

Poláris sugár:24 973 km   (a földi 3,929-szerese)

Lapultság:0,0229

Felszín területe:8,084×109 km2   (a földi 15,849-szerese)

Térfogat:6,834×1013 km3  (a földi 63,086-szerese)

Tömeg:8,6832×1025 kg   (a földi 14,536-szerese)

Átlagos sűrűség:1,318 g/cm3

Felszíni gravitáció:8,69 m/s2   (0,886 g)

Szökési sebesség:21,29 km/s

Forgási sebesség:2,59 km/s  9320 km/h

Tengelyferdeség:97,77°

Deklináció:+15,175°

Albedó:0,51

Felszíni nyomás:120 kPa (a felhőkben)

Összetevők:83% hidrogén
15% hélium
1,99% metán
0,01% ammónia
0,00025% etán
0,00001% acetilén
nyomokban szén-monoxid
nyomokban hidrogén-szulfid

 Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója. Óriásbolygó, a harmadik legnagyobb átmérőjű és a negyedik legnagyobb tömegű.

 Atmoszféra

Az Uránusz légköre nagyrészt hidrogénből (83%) és héliumból (15%) áll. Kevés metánt (2%) is tartalmaz, amely az atmoszféra felső részén elnyeli a vörös fényt, ami miatt a bolygó halvány kékeszöld színű. A felhők ugyanúgy mozognak a szélességek mentén, mint a Jupiter és a Szaturnusz esetében, csak sokkal halványabbak.

A Hubble űrtávcső felvétele az Uránusz felhőzetéről, gyűrűjéről és holdjairól

Tengelyhajlás

 Az Uránusz tengelyhajlása 90°-nál is nagyobb, ezért legtöbbször az egyik pólus van a Nap irányában. A pólusokon melegebb van, mint az egyenlítőn, a több napenergia miatt. A nagy tengelyhajlás egy korai bolygóméretű objektummal való ütközés során jöhetett létre több milliárd évvel ezelőtt.

 Magnetoszféra

Az Uránusznak a Földénél sokkal nagyobb, a Jupiterénél kisebb mágneses tere van. A holdak mind ebben a mágneses térben keringenek. A mágneses tér a bolygó belsejében alakul ki, de még nem lehet tudni, hogy pontosan mi hozza létre. A Jupiternél és Szaturnusznál feltételezhető fémes hidrogénből álló övezet az ehhez szükséges elegendő tömeg hiányában az Uránusznál (és a Neptunusznál) nem tud kialakulni. Mágneses tengelye 60°-kal tér el a forgási tengelytől.

 Holdak

Jelenleg 27 ismert holdja van az Uránusznak. Legnagyobbak a bolygótól való távolság sorrendjében ezek: Miranda (V), Ariel (I), Umbriel (II), Titánia (III) és Oberon (IV). A Voyager-2 tizenegy további Uránusz-holdat fedezett fel (Cordelia, Ophelia, Bianca, Cressida, Desdemona, Juliet, Portia, Rosalinda, Belinda, Puck és a Perdita, amit csak 1999-ben találnak meg a Voyager-2 felvételeken). A Caliban és Sycorax holdakat 1997-ben fedezik fel földi távcsövekkel. A Setebos, Stephano és Prospero 1999-ben, a Trinculo, Francisco, Ferdinand és Margaret 2001-ben, a Mab és a Cupido pedig 2003-ban kerül felfedezésre. A holdakat Shakespeare hőseiről nevezték el. Az Uránusz holdjai igen halványak. Még a legnagyobb és legfényesebb Titánia is csak 14 magnitúdós, ezért csak távcsövekkel figyelhető meg.

Miranda

 

 

 A Miranda a nagyobb holdak legbelsőbbike, a Voyager-2 űrszonda 1986-ban alaposan szemrevételezte. Talán az Uránusz legérdekesebb holdja, de legalábbis a legbizarabb. Amikor az első képek megérkeztek róla, a kutatók nem tudták, mit gondoljanak! A hold felszínén kusza rendetlenség tükröződött, hatalmas szirtek, barázdák és völgyek rakódtak a régi, megszokott kinézetű, kráterekkel pettyezett területekre. Hatalmas, akár 20 km mély kanyonok is látszanak! Esetenként a barázdált területek hirtelen válthatnak, és érdekes alakú képződmény jön létre. A kutatók először azt hitték, a Miranda egy ütközés során széttört, aztán újra összeállt, mint egy rosszul összerakott kirakójáték. Feltevésük szerint akár öt különböző ilyen esemény is történhetett, és a hold mindegyik után a megmaradt maradványokból állt össze, a belsejének egy része pedig kitüremkedett a felszín alól.

Valószínűbbnek tűnik azonban az az elmélet, amely szerint a részben megolvadt jég feltörhetett a hold belsejéből, és beboríthatta a felszín egy részét. A könnyebb anyag a nehezebb felszíni anyagok alá temetve maradt, amíg ki nem dolgozta magát a felszínre. Akárhogyis alakult ki a Miranda összekuszált felszíne, a kutatók meglepődtek, hogy ennyi tektonikus aktivitás tapasztalható rajta, hiszen a hold kicsi, és hideg. Összetétele 40% jég és 60% kő.

Titánia

Az Uránusz legnagyobb holdja, átmérője 1 578 km. A bolygótól mért távolsága 436 270 km. Felszínét jég borítja, Amit hosszú völgyek és kráterek szabdalnak fel. A legnagyobb kráter a 200 km átmérőjű Gertrudis-medence. Aktív geológiai múltjára utalnak a tektonikus szakadékok. A Messina-szakadék 1500 km hosszú és 75 km széles.

 Gyűrűrendszere

1997-ben egy csillagfedés alkalmával fedezik fel a gyűrűrendszer létezését. A Voyager-2 11 különálló gyűrűt derített fel.

Megfigyelés

 

 Az Uránusz az a bolygó, amelyik nem mindig pillantható meg szabad szemmel. Amikor szembenállásban van a Nappal, és rendkívül tiszta az ég, akkor nagyon halvány égitestként megpillantható. Hogy a bolygókorong látszó átmérője akkorának látszódjon távcsövünkben, mint a Hold szabad szemmel, és néhány felszíni részletet is láthassunk, ahhoz 300-350x-es nagyítást kell alkalmaznunk 18-20 centiméteres műszerrel. Ha a fényszennyezettség kicsi, vagy egyáltalán nincs, akkor ilyen nagyítás mellett az 5 legnagyobb holdja is látható (Ariel, Miranda, Umbriel, Oberon, Titania), de ahhoz, hogy a bolygó korong alakja látható legyen, elég 70-80x-os nagyítás is. Néha sötétebb sávszerű képződményeket is megpillanthatunk, ennek legkedvezőbb ideje 2011-ben várható, amikor az egyenlítő síkja fordul a Föld felé.

A kutatók által megfigyelt hogy az Uránusz gyűrűi halványultak!!!

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár