Apollo-programok

Amerikai holdkutatási program 1969 - 1972 között, amelynek célja emberek Holdra juttatása volt. E célra fejlesztették ki a Saturn-V hordozórakétát és az Apollo űrhajórendszert. Ember először 1969. július 21-én 3 óra 56 perckor (UT) lépett a Hold felszínére (Neil Armstrong). Az Apollo-program jelentős műszaki és tudományos eredményeket hozott. A Holdon hagyott öt műszeres állomás 1977-ig működött, az összegyűjtött adatok és a közel 400 kg Földre hozott holdkőzet elemzése további kutatási programok tárgya. Az Apollo háromszemélyes űrhajórendszerből 15 repült emberrel a fedélzetén, ebből 11 az Apollo-programban, három pedig a Skylab-1 űrállomásra szállított személyzetet.

(Edwin Aldrin aki Neil Armstrong után nemsokkal lépett a Holdra)

Az Apollo-15 program keretében (1981. július 26-án) a Hold felszínére juttatott Lunar Rover holdjárót telepekkel üzemeltették. Hatótávolsága 92 km, tömege 209 kg, fölépítése rendkívül törékeny. A földi nehézségi erőtérben az asztronauták súlya alatt összetörne. A Holdon az utasok súlya csupán a földi érték egyhatoda, ezért lehetett a járművet is könnyebbre méretezni.

Személyzet nélküli repülések:

AS-201: a Saturn IB első próbarepülése;

AS-203: az S-IVB fokozat hajtóanyagtartályának tesztelése;

AS-202: az Apollo űrhajó szuborbitális tesztelése;

Apollo 4: a Saturn V első repülése;

Apollo 5: a Saturn IB és a holdkomp tesztelése;

Apollo 6: a Saturn V tesztelése

Személyzetes repülések:

 Apollo 7:Az Apollo 7 küldetése volt az Apollo-program első repülése, amelyen emberek is részt vettek, és ettől kezdve a program minden repülésén személyzet irányította az Apollo űrhajót. A küldetés során sikeres űrrandevút hajtottak végre az S-IVB rakétafokozattal.Az űrhajót 1968.október 11-én indították Saturn IB hordozórakétával, a visszatérő kabin 11 nappal később,október 22-én szállt le az Atlanti-óceánra.Útjuk során 163-szor kerülték meg a földet.

 Apollo 8:Az amerikai Apollo-program második, személyzetes küldetése, és az első, melynek keretében emberek hagyták el a Föld vonzáskörét. Először voltak emberek közelebb egy másik jelentős égitesthez, mint a Földhöz.

A föld az űrből (Apollo 8)

A földkelte a Holdon (Apollo 8)

Apollo 9:Az amerikai Apollo-program harmadik, emberes űrrepülése volt, és a Saturn V óriásrakéta második indítása emberekkel a fedélzetén. Először próbálták ki a világűrben az Apollo holdkompot. A műveletekkel Föld körüli pályán szimulálták a holdraszállás technikai alapműveleteit.

Apollo 10:Az Apollo-program negyedik, embert szállító missziója, az első, amely a Kennedy Űrközpont új indítóállásából, a 39B-ből indult. Az Apollo 10 feladata az Apollo 9 sikeres küldetése után a holdraszállás szimulálása volt a Holdnál. A legénység a leszálláson kívül mindent kipróbálhatott, 15 km-re megközelítették a Hold felszínét, többször megkerülték, majd visszatértek a parancsnoki egységhez és sikeresen összekapcsolódtak vele. A küldetés feladata a rendszer teljes kipróbálása volt a tényleges holdraszállás előtt (Apollo 11). A küldetés indulása nem volt zökkenőmentes, a Saturn V rakéta fokozatai rázkódásba kezdtek, azonban a küldetés végkimenetelét ez szerencsére nem befolyásolta.

 Apollo 11:az első holdraszálló expedíció az Apollo-program keretében. Neil Armstrong és Edwin Aldrin léptek elsőként a világon a Hold felszínére az Eagle nevű holdkompjukból. Alig néhány órával a leszállás után, 1969. július 21-én 2 óra 56 perckor Neil Armstrong lett az első az emberiség történelmében, aki Földön kívüli égitestre tette a lábát, kilépett a Holdra. Ekkor hangzott el a nevezetes mondat: "Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek". Húsz perccel később Edwin 'Buzz' Aldrin is elhagyta a holdkompot. A személyzet harmadik tagja, Michael Collins társai holdfelszínen töltött 20 órája alatt Hold körüli pályán keringett a Columbia parancsnoki egységgel (CSM).

Apollo 12:az Apollo-program második missziója, amely leszállt a Holdra. Charles Conrad parancsnok és Alan Bean holdkomppilóta feladata a lehető legpontosabb leszállás volt egy előre megjelölt pont mellett. Az Intrepid holdkomppal 155 méterrel a kijelölt cél  a Surveyor 3 holdszonda  mellett sikerült leszállniuk. A legénység harmadik tagja, a Yankee Clippert irányító Richard Gordon volt.

Apollo 13:Az Apollo 13 az Egyesült Államok Hold-programjának és az Apollo-programnak is egyik fő küldetése volt. A Hold ismételt meghódítása volt a cél, egy baleset azonban alaposan megváltoztatta a küldetés menetét, és a világ figyelme a három asztronautára irányult.Az Apollo 13 küldetése 1970-ben zajlott, amikor a közvélemény figyelme a Hold-expedíciók iránt némileg csökkent. A küldetés résztvevői, az asztronauták hamarosan a világ aggódó érdeklődésének középpontjába kerülnek, amikor Jack Swiegert űrhajós, közvetlenül a holdraszállás előtt, bejelentkezett:

"Houston, we have a problem., vagyis Houston, van egy problémánk."

A felejthetetlen, higgadt mondat az oxigéntank felrobbanása után hangzott el. A három űrhajós ekkor már magatehetetlenül sodródott az űrben, az áramellátás megszűnt, a víz túl kevés, helyzetük kilátástalan, de a kis csapat nem adta fel. Az emberiség történetének egyik legmegrázóbb, legszívbemarkolóbb küzdelmére az egész világ felfigyelt. A műszaki hibák miatt a Holdra nem tudtak leszállni, az oxigén szűkössége és az energiaellátás zavarai miatt életbenmaradásuk is kétséges volt. Az űrhajó végül sikeresen visszatér a 3 fős legénységgel s biztonságban landolnak a Csendes Óceánban.

Apollo 14:az Apollo-program nyolcadik, embert szállító küldetése és a harmadik, amely leszállást hajt végre a Holdon. A misszió tulajdonképpen a sikertelen 13-as megismétlése. A parancsnok Alan Shepard volt, a parancsnoki kabint Stuart Roosa, a holdkompot Edgar Mitchell irányította. 33 órát töltöttek a Holdon, a holdkompon kívül 9 órát dolgoztak, összesen 48 kg kőzetet hoztak a Földre, a Fra Mauro kráterből. Az expedíció 1971. január 31-én indult.

Apollo 15:Már a bővített tudományos programú holdraszállást hajtotta végre. Az űrhajó 1971. július 26-án indult, parancsnok: David Scott, pilóták: Alfred Worden és James Irwin voltak. Az expedíció célkitűzése egy geológiailag összetett kutatási helyszín felderítése, illetve az előző legénységek által már megkezdett tudományos kutatómunka folytatása, új vizsgálatok végrehajtása volt. A program keretében egy szondát állítottak Hold körüli pályára, amelynek feladata a gravitációs tér és a napszél megfigyelése volt. Az űrhajó részegységei  különösen a holdkomp  kibővített kapacitásának köszönhetően már 68 órát tartózkodtak a Holdon. Az Apollo 15 szállította az első holdautót, hogy megnövelje az űrhajósok mozgásterét és a begyűjthető holdkőzetek mennyiségét.

Apollo 16:Az Apollo-program tizedik, embert szállító missziója, egyben az ötödik, amely leszáll a Holdra. Az űrhajósok a misszió során három holdsétát hajtottak végre. A parancsnok, John Young és a holdkomp pilótája, Charles Duke az Orion nevű holdkomppal a Descartes-kráter melletti síkon, a Cayley-síkságon szálltak le, hogy mindkét formációt megvizsgálhassák. Magukkal vitték a második holdjárót. Thomas Mattingly a Casper nevű parancsnoki hajóval végzett tudományos méréseket. A Casper még a holdkomp holdraszállás előtt meghibásodott, ezért a tervezettnél két nappal korábban kellett befejezni a küldetést.

 Apollo 17:Az Apollo-program tizenegyedik, egyben utolsó küldetése, a hatodik a sorban, amely leszáll a Holdra. Ez volt a történelemben az első éjszakai felbocsátás. Parancsnoka Eugene Cernan, holdkomp pilótája Harrison (Jack) Smitt, parancsnoki pilótája pedig Ron Evans volt. A leszállás a Challenger nevű holdkompon történt a Taurus-Littrow völgyben. A helyszínt azért választották ki, mert egy tenger és egy fennsík között fekszik. Jack Schmitt eredeti foglalkozása geológus volt, így az utolsó holdi küldetésen az egyik űrhajós tudósként került a legénységbe. Cernan és Schmitt a mai napig a leghosszabb holdi tartózkodás csúcstartói, Evans pedig a leghosszabb Hold körüli keringés rekordere, amit az America nevű parancsnoki hajóban teljesített.

 Sikertelen küldetések

 Apollo 1:Az indítás előtti tesztelések alatt a kabinban tűz üt ki, amelynek során az űrhajósok bennégnek - megmenekülésüknek a kabinajtó zárszerkezetének meghibásodása vetett gátat.

Apollo 13:Az oxigéntartály felrobbanása és az ez által keletkezett sorozatos műszaki hibák miatt, ami már útközben történt, törlik a holdra szállást. A Holdat azonban mégis megkerülik, így biztosítva a hazajutáshoz szükséges "lendületet".

Törölt küldetések

 Apollo 18:A módosított költségvetés után az utolsónak tervezett Hold misszió, már a Saturn V hordozórakétát is legyártották, mielőtt a küldetést törölték. Az Apollo 18 célja a Holdon található Tycho-kráter volt. A holdkompot a washingtoni Air and Space Museumban helyezték el, a Saturn V hordozórakéta az amerikai Huntsville-ben található. Az Apollo-program így az Apollo?17 missziójával fejeződött be.

Apollo 19

Apollo 20

Az Apollo-program törölt missziói után a programban fel nem használt Saturn V hordozórakétát a Skylab pályára állítása során használták fel. Az Apollo?18, 19 és 20 szállította a Skylab űrállomás küldetésenként 3 fős legénységét Saturn IB hordozórakétákkal. A program hátralévő részét az érdeklődés hiánya miatt törölték. Az Apollo-programot eredetileg 20, később költségvetési okok miatt 18 küldetésesre tervezték. Végül 17 küldetést hajtottak végre.

  Az Apollo-program utáni küldetések, programok

 

 Skylab:Az első amerikai űrállomás.

Apollo-Szojuz-program:Amerikai-szovjet közös repülés.

Galileo-program

 

Tudományos szempontból igen nagyratörő kutatási program, amelyet a NASA fejlesztett ki. Ennek során egy keringő, légkörbe hatoló szonda indult a Jupiter holdjainak, légkörének, gyűrűinek és magnetoszférájának a vizsgálatára. Eredetileg 1982-ben szerették volna indítani, de többször is késedelmet okozott a megfelelő hordozórakéta hiánya.

 

 

 

Magellán-program

Az USA-ban a NASA által kidolgozott űrprogram, amely egy ferde letapogatású radar segítségével a Vénusz körüli pályáról kilométeresnél finomabb felbontásban térképezte fel a bolygót. A bolygót körülvevő felhőtakaró miatt használtak radart, és a létrehozott képet a televíziós képhez hasonlóan lehetett megjeleníteni. A Vénusz-radar térképezési technikáját elsőként a szovjet Venyera-15 és -16 űrszondák használták 1983-ban. A Magellán-program célja a finomabb felbontású és a teljes felszínre kiterjedő térképezés. Az űrszondát 1989. májusában bocsátották fel NASA űrrepülőgép segítségével, és 1990-ben kezdte meg a kutatást.

 

 

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár