LEXIKON FOLYT....

 "K"

kataklizmikus változócsillag:kettőscsillag, amelyben az egyik komponens tömeget ad a másiknak, ettől pedig általában szabálytalan időközönként kitörések történnek.
keringés:
valamely égitest mozgása egy másik körül. Nem összekeverendő a forgással.
kettőscsillag:
két egymás körül keringő csillag alkotta rendszer. A kettőscsillagok együtt, egy időben keletkeztek, jelentősen befolyásolják egymás fejlődését.
kis felületi fényességű galaxis:
olyan galaxis, amelyben alig keletkeznek csillagok, így nehezen vehető észre. Minden típusban és méretben előfordulnak kis felületi fényességű galaxisok. Számuk jelentős, nehéz pontosan megbecsülni.
Kis Magellán-felhő:
a Naptól kb. 195 ezer fényévre lévő, kb. 15 ezer fényév átmérőjű szabálytalan törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk egyik kísérőgalaxisa, tömege kb. 2 milliárd naptömeg.
kisbolygó:
a Nap körül keringő, főleg fémes és/vagy szilikátos kőzetekből álló, a nagybolygóknál kisebb égitest. A kisbolygók az üstökösökkel ellentétben általában nem mutatnak gázkibocsátást, kevés jeget tartalmaznak. Többségük a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben, valamint a Jupiterrel azonos pályán (Trójai-kisbolygók) kering.
kisbolygócsalád:
hasonló pályán keringő, hasonló típusú kisbolygók együttese a kisbolygóövben. Mindegyik kisbolygócsalád egy-egy nagyobb ősi kisbolygó szétdarabolódásával keletkezett.
kóma:
az üstökös magja körül kialakuló ritka légkör, amelynek por- és gázanyaga folyamatosan szökik el a bolygóközi térbe, és az üstökösmagról, annak szublimációja révén kap gáz- és porutánpótlást. A kómaban a napsugárzás hatására különböző kémiai átalakulások zajlanak.
kométa:
[üstökös], a nagybolygóknál kisebb, a kisbolygókhoz hasonló méretű, de illó anyagokban azoknál gazdagabb égitest a Naprendszerben. Az üstökös magja a Naptól távol inaktív, a Naphoz közel (kb. a Jupiternél beljebb kerülve) fagyott gázai szublimálnak felszínéről, és kiterjedt, ritka légkört alkotnak körülötte. Ez a kóma, amelynek anyaga folyamatosan szökik az űrbe.
konstelláció:
[csillagkép], az égbolt képzeletben lehatárolt területe, csillagképek tehát fizikailag nem léteznek. Gyakorlati hasznuk, hogy megkönnyítik az égen történő tájékozódást. Az égboltot ma 88 csillagképre osztjuk.
korona:
a naplégkör külső tartománya, határa pontosan nem húzható meg, általában a fotoszférától kb. néhány millió km-ig terjedő zónát tekintik koronanak.
kozmikus sebesség:
az a minimális sebesség, amellyel egy űreszköz egy égitest felszínét, vagy annak környezetét végleg elhagyhatja.
kozmikus sugarak:
főként nagysebességű és így nagyenergiájú atommagok áramlása. Elsősorban hidrogén- és héliummagokból áll, de jelentős a lítium, berillium, bór és a nehezebb magok aránya is a kozmikus sugarakakban. A kozmikus sugarakak nóva- és szupernóva-robbanásoktól, csillagoktól és csillagközi felhőktől is származhatnak. Mozgásukat a galaktikus mágneses tér befolyásolja, egyenletes, enyhén irányfüggő eloszlást mutatnak az égen.
kozmogónia:
a különböző égitestek keletkezésével foglalkozó tudományterület.
kozmológia:
A Világegyetem kialakulásával, fejlődésével, múltbéli és jelenlegi felépítésével, valamint jövőjével foglalkozó tudományterület.
kötött tengelyforgás:
olyan rezonancia, amelyben egy égitest keringési és tengelyforgási ideje megegyezik, ilyenkor mindig ugyanazt az oldalát mutatja azon égitest felé, amely körül mozog.
kráter:
szilárd felszínű égitesteken más égitest becsapódásától keletkező képződmény.

"L"

Larissa:a Neptunusz holdja.
láthatatlan tömeg:
[sötét anyag], a Világegyetem tömegének legnagyobb része (durva becslés alapján kb. 80%-a) láthatatlan formában van jelen, és csak gravitációs hatása révén mutatható ki.

látóhatár:
az égbolt és a földfelszín látszólagos érintkezésének vonala.

látszó fényesség:
egy égitestnek a Földről látszó fényessége.
Leda:
a Jupiter holdja.
Leonidák:
november 14-21. között jelentkező meteorraj, gyakorisági maximuma nov. 17-18-ra esik. Általában gyenge aktivitást mutat, de 33 éves ciklussal erős meteorzáport produkál.
libráció:
a Hold tengelyforgási sebessége állandó, de keringése földközelben gyorsabb, földtávolban lassabb. Így hol a keleti, hol a nyugati pereméből látunk többet, ez a hosszúsági libráció.
librációs pont:
két égitest körül 5 olyan pont, amelyekben egy harmadik test úgy keringhet a kettő tömegközéppontja körül közel, stabil pályán, hogy az egymástól mért távolságuk aránya nem változik.
Lokális csoport:
az a galaxishalmaz, amelynek a Tejútrendszerünk is a tagja. A kb. 6 millió fényév átmérőjű Lokális csoport 50-80 galaxist tartalmazhat.
luminozitás:
egy csillag által másodpercenként kibocsátott összenergia, a fényteljesítmény.
Lysithea:
a Jupiter holdja.

"M"

MACHO:nagy tömegű kompakt halóobjektum. A Tejútrendszer halójában található olyan égitestek gyűjtőfogalma, amelyek nem, vagy csak alig bocsátanak ki sugárzást. Jelenlétük gravitációs hatásukkal érzékelhető, a sötét anyag részét képezik.
Magellán-áramlás:
a Magellán-felhőket is tartalmazó kb. 200 ezer fényév hosszú, csillagokból és gázfelhőkből álló ív a Tejútrendszer körül, amely a Magellán-felhők és a Tejútrendszer gravitációs kölcsönhatása során keletkezett.
magnetoszféra:
egy égitestet körülvevő mágneses mező, amely töltött részecskéket tartalmaz. A magnetoszféra eltéríti, kölcsönhatásba lép a világűrből érkező töltött részecskékkel, így részben védelmet nyújt a napszéllel szemben.

magnitúdó:
Az égitestek fényességének meghatározására használt, a fény intenzitásának logaritmusával arányos skála mértékegysége. Egy magnitúdó különbség 2,512-szeres fényintenzitás-aránynak felel meg.
mare:
holdbéli megszilárdult bazaltos lávatenger.
Mars:
Föld típusú bolygó.
mélyég-objektum:
az égen megfigyelhető csillaghalmazok, ködök és galaxisok gyűjtőfogalma. A mélyég-objektumok távcsővel nem fontforrásokként látszanak.

meridián:
az éggömbnek az a főköre, amely az északi és a déli sarkon, valamint a megfigyelő feje feletti ponton, a zeniten is áthalad.

Merkúr:
a Naphoz legközelebbi nagybolygó.
meteor:
a világűrből a Föld légkörébe nagy (11-70 km/s) sebességgel belépő meteorikus testek 80-100 km magasan a légköri gázokkal ütközve felizzanak, útjuk mentén a levegőt is felhevítik, ionizálják, amely sugározni kezd. Az így keletkező, gyorsan haladó fénycsík a meteor jelenség.
meteorit:
a légkörbe lépett, a meteor jelenség során teljesen el nem égett meteorikus test földfelszíni maradványa. Hullott meteoritnak nevezik azokat a testeket, amelyek lehullását is megfigyelték, talált meteoritnak, amelyekre véletlenszerűen akadtak.
meteoroid:
a világűrben keringő meteorikus test.
Metis:
a Jupiter holdja.
mikrolencse:
egy csillag vagy még kisebb tömegű objektum által létrehozott gravitációslencse-jelenség.
mikrometeorit:
mikroszkopikus méretű meteorit. A mikrometeoritok kis tömegük miatt még a légkör magasabb rétegeiben lelassulnak, ahonnan hosszú idő alatt lebegve ülepednek ki a felszínre.
Mimas:
a Szaturnusz holdja.
mira:
vörös óriás vagy szuperóriás pulzáló változócsillag. Fényváltozási periódusa néhányszor 10 naptól több mint 1000 napig terjedhet, jellemzően 250-400 nap, amplitúdója általában 4-6 magnitúdó.
Miranda:
az Uránusz holdja.

"N"

Nagy Reccs:az Ősrobbanás ellentéte, amely akkor következhet be, ha a Világegyetem tágulása idővel zsugorodásba vált, amelynek végén történik a Nagy Reccs.
Nagy Vörös Folt:
ált. 26x14 ezer km-es, változó színű és méretű, a környezeténél hidegebb anticiklonális gázörvény a Jupiter légkörében. Teteje a szomszédos felhők fölé emelkedik.
nagybolygó:
a négy Föld típusú bolygó (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars) és a négy Jupiter típusú bolygó (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) a Naprendszerben. A Plutot tulajdonságai alapján nem ide, hanem a Kuiper-övbe sorolják.
Naiad:
a Neptunusz holdja.
Nap:
a legközelebbi csillag, a Naprendszer központi égiteste.
napállandó:
a Föld közepes naptávolságában a Nap irányára merőleges 1 m2-es felületen egy másodperc alatt áthaladó energia mennyisége a felsőlégkör tetején, értéke 1370 W/m2 körül enyhén ingadozik.
napéjegyenlőség:
az az időpont, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A Nap ekkor keleten kel, nyugaton nyugszik, ugyanannyi időt tölt a horizont alatt, mint felette. A tavaszi napéjegyenlőség március 21., az őszi szeptember 23. környékére esik.
napfogyatkozás:
olyan fogyatkozás, amelynek során a Hold árnyéka a Földre vetül. Részleges napfogyatkozás alkalmával a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja le, teljes napfogyatkozás (totalitás) alkalmával az egész korongot, utóbbi tartama max. 7,5 perc. Ekkor a Földre vetülő holdárnyék területén besötétedik az ég, láthatóvá válik a napkorona és néhány fényesebb csillag.
napfolt:
a fotoszférában lévő,a környezeténél néhány száz K-nel alacsonyabb hőmérsékletű, ezért sötétebb terület.
napidő:
[valódi szoláris idő],a Nap középpontjának óraszöge +12 óra.
napkorona:
[korona],a naplégkör külső tartománya, határa pontosan nem húzható meg, általában a fotoszférától kb. néhány millió km-ig terjedő zónát tekintik koronanak.
napközelpont:
[perihélium], egy égitest pályájának a Naphoz legközelebbi pontja.
Naprendszer:
a Nap és a körülötte keringő égitestek rendszere. A Naprendszer tömegének 99,87%-a, a perdület (impulzusnyomaték) 2%-a koncentrálódik a Napban. A Naprendszert a Nap gravitációs vonzása tartja össze.
napszél:
a Napból folyamatosan kiáramló töltött részecskék összessége.
naptömeg:
csillagok, galaxisok tömegének jellemzésére használt mértékegység, amelynek egy egysége egyenlő a Nap tömegével (1,989x1033 g).
Near Earth Object:
[NEO], földközeli kisbolygó.
NEO:
földközeli kisbolygó.
Neptunusz:
a legtávolabbi nagybolygó a Naprendszerben.
Nereida:
a Neptunusz holdja.
neutroncsillag:
szupernóva-robbanások alkalmával az összeroskadó csillag magjából keletkező égitest. A gyorsan zsugorodó mag hatalmas súlya alatt a protonok és elektronok neutronokká alakulnak.
nóva:
váratlanul felfényesedő csillag. A nóvak kettőscsillag rendszerekben vannak, ahol a hideg, nagyobb társról elsősorban hidrogén áramlik át a fehér törpe körüli akkréciós korongra illetve a felszínére.
nutáció:
a Föld forgástengelyének ingadozásában a precessziós mozgáson kívül mutatkozó periodikus jelenségek összefoglaló neve.

"O"

OB asszociáció:fiatal, O és B színképtípusú 1-2 millió éves, nagy tömegű csillagokból álló csoport, mely általában aktív csillagkeletkezéshez és sűrű molekulafelhőkhöz kapcsolódik.
Oberon:
az Uránusz holdja.
okkultáció:
[fedés], az a jelenség, amikor a Földről nézve valamely égitest előtt egy másik elhalad, és a közelebbi részben vagy teljesen eltakarja a távolabbit. fedések pl. a Hold és a kisbolygók csillagfedései, a fedési kettősöknél látható jelenségek. A fedések látványos esetei a napfogyatkozások és holdfogyatkozások.
Oort-felhő
:a Naprendszer külterületén található két üstökösfelhő.
Ophelia:
az Uránusz holdja.
oppozíció:
egy naprendszerbeli égitest szembenállása a Nappal a Földről nézve. Az oppozícióban levő égitest éjfélkor delel. A Föld pályáján belül keringő égitestek nem kerülhetnek oppozícióba.
óraszög:
egy égi objektumnak a meridiántól az óramutató járásával ellentétes irányban (D-K-É-Ny) mért szögtávolsága az égi egyenlítő mentén.
óriás molekulafelhő:
a csillagközi anyag legnagyobb tömegű csoportosulásai galaxisunkban az óriás molekulafelhők, tömegük a 100 ezer naptömeget is meghaladhatja.
óriásbolygó:
[Jupiter típusú bolygó], főként folyékony állapotú hidrogénből és héliumból álló bolygó. A gyors tengelyforgás miatt a Jupiter típusú bolygók alakja lapult, hősugárzásuk lassú összehúzódásukból származik.
óriáscsillag:
relatív fogalom, nagy fényességű és méretű csillagokra használják, amelyek a fősorozatot elhagyva felfúvódott állapotba kerültek. Megkülönböztetünk szubóriásokat, óriásokat, szuperóriásokat.
óriáshold:
a nagybolygók holdjai közül óriáshold a Hold, az Io, az Europa, a Ganymedes, a Callisto, a Titán és a Triton.Változatos égitestek,néha felszínük aktív,gyakran légkörük,mágneses terük is van.

"Ő"

ősköd:a Naprendszert kialakító gáz- és porfelhő, amelyből 4,6 milliárd évvel ezelőtt a Nap és a körülötte keringő égitestek születtek.
Ősrobbanás:
a tudomány mai állása szerint 13-14 milliárd éve az Ősrobbanás hozta létre a Világegyetem terét, anyagát az azt uraló törvényekkel egyetemben. Az Ősrobbanást követő események egyszerűsített kronológiája: a kezdő pillanat után a Világegyetem tágult, hűlt és változtak jellemzői.
őszpont:
az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, amelyiknél a Nap éves mozgása során az éggömb északi féltekéjéről a délire lép.

"P"

pályaháborgás:[perturbáció], egy égitest mozgásának más égitest vagy égitestek hatására bekövetkező megváltozása.
Pandora:
a Szaturnusz holdja.
parallaxis:
a Földről nézve egy nem túl távoli csillag a Föld éves keringése során a még távolabbi csillagokhoz képest elmozdul az égen. Ennek oka, hogy a földpálya különböző pontjairól kissé eltérő irányban látjuk az égitestet.
Pasiphae
:
a Jupiter holdja.
penumbra:
1. félárnyék 2. a napfoltok külső, sötétebb, szálas szerkezetű területe.
perihélium:
egy égitest pályájának a Naphoz legközelebbi pontja.
Perseidák:
közelítőleg július 23. és augusztus 22. között jelentkező meteorraj. Gyakorisági maximuma augusztus 12-e körül van, ekkor általában 60-100 szabad szemmel látható meteort hullajt óránként, de időnként nagyobb kitöréseket is produkál.
perturbáció:
egy égitest mozgásának más égitest vagy égitestek hatására bekövetkező megváltozása.
Phobos:
a Mars holdja.
Phoebe:
a Szaturnusz holdja.
planéta:
[bolygó], egy csillag körül keringő égitest, melynek tömege nem elég ahhoz, hogy belsejében beinduljanak a csillagokra jellemző fúziós reakciók. A bolygókat a róluk visszavert fény teszi megfigyelhetővé az optikai tartományban.
planetáris köd:
a 0,5 és 4-6 naptömeg közötti csillagok életük végén, a fehér törpe állapot elérése előtt külső rétegeiket ledobják. A táguló és a fehér törpe által ionizált gáz a planetáris köd.
planetezimál:
[bolygócsíra], olyan égitestek gyűjtőneve, amelyek a Naprendszer
kialakulásakor az ősköd por- és gázfelhőjéből álltak össze, majd ezeknek további összeállásával keletkeztek a nagybolygók. Máig fennmaradt bolygócsírakból állhat a Kuiper-öv.
planetoida:
kisbolygó.
Pluto:
korábban nagybolygónak, ma már Kuiper-objektumnak tartott égitest.
Polaris:
[Sarkcsillag],az égbolton az északi égi pólus közelében látszódó csillag.
pólus:
egy égitest forgástengelyének felszíni vetülete. A pólust az éggömbre vetítve az égi pólust kapjuk.
populáció:
a csillagok mozgása, eloszlása, kora és összetétele alapján lehatárolható csoportok a populációk.
Portia:
az Uránusz holdja.
Prometheus:
a Szaturnusz holdja.
proplid:a protocsillagok és fiatal csillagok körüli protoplanetáris korong.
Proteus:
a Neptunusz holdja.
protocsillag:
csillagközi anyagból összeállt olyan zsugorodó égitest, amelynek belsejében még nem indultak meg a fősorozati csillagokra jellemző energiatermelő reakciók.
protoplanetáris korong:
a protocsillag körüli por- és gázkorong, amelynek anyagából bolygók alakulhatnak ki.
protuberancia:a Nap fotoszférájából a kromoszférába emelkedő, nagyságrendileg 10-100 ezer km-es gáznyúlványok. A protuberanciak anyagát a Nap felszínéből kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban.
Puck:
az Uránusz holdja.
pulzár:
periodikus sugárzást (főként rádió- vagy röntgensugárzást) kibocsátó neutroncsillag. 
 

"Q"

Quasi Stellar Object:[QSO],kvazár.

"R"

radiális sebesség:[látóirányú sebesség],a megfigyelőt és a vizsgált objektumot összekötő egyenessel párhuzamos irányú sebessége az adott objektumnak.
rádiógalaxis:olyan aktív galaxis, amely a galaxisok többségénél erősebb rádiósugárzást produkál. A sugárzás két ionizált nyúlványból érkezik, amelyek a rádiógalaxis centrumából ellentétes irányba indulnak ki.
Ráktérítő:
az északi szélesség 23,5°-os szélességi köre. A Ráktérítőről nézve a Nap a nyári napforduló idején a zenitben delel.
reflexiós köd:a csillagközi anyag porban gazdag felhői, amelyek közeli csillagok sugárzását verik vissza.
refrakció:
fénytörés.A világűrből a Föld légkörébe lépő fénysugár refrakciót szenved, iránya megváltozik, emiatt a horizonthoz közeli égitestek képe látszólag megemelkedik.
rektaszcenzió:
az egyenlítői égi koordináta-rendszer hosszúság jellegű koordinátája.
retrográd:keringési és forgási irány, amelyet ha a Föld északi pólusa fölül nézünk, az óramutató járásával megegyezik.
Rhea:
a Szaturnusz holdja.
Roche-határ:egy égitest körüli felület, amelybe ha bejut egy objektum, az árapály hatás miatt szétdarabolódhat.
Rosalind:
az Uránusz holdja.

"S"

sajátmozgás:a csillagok mozgásának a látóirányra merőleges, az égbolt érintősíkjába eső komponense.
Sarkcsillag:az égbolton az északi égi pólus közelében látszódó csillag.
sarki fény:
a Föld légkörében 100-800 km magasság között kialakuló fényjelenség.
SETI:
a földön kívüli intelligencia keresésére irányuló programok gyűjtőneve. Ezek keretében az égbolt minél több pontjáról érkező sugárzás különböző hullámhosszait vizsgálják, lehetőleg minél hosszabb időn keresztül.
Sinope:
a Jupiter holdja.
spektrum:
[színkép], egy égitest elektromágneses sugárzásának hullámhossz (vagy frekvencia) szerinti felbontása.
spirális galaxis:
olyan galaxis, amely látható anyagának jelentős része egy korongban (a fősíkban) koncentrálódik.
spirálkar:
a spirális galaxisok korongjában megfigyelhető sűrűséghullámok. A spirálkarok látszólag merev testekként mozognak a galaxisok magja körül, valójában anyaguk folyamatosan cserélődik.
Szárosz-ciklus:
a hold- és napfogyatkozások ismétlődésének ciklusa, értéke 6585,32 nap (azaz kb. 18 év).
Szaturnusz:
Jupiter típusú bolygó.
szélsötétedés:
az jelenség, amelynek eredményeként a napkorong (ált. a csillagok és az óriásbolygók) pereme kevésbé fényes, mint a közepe.
szembenállás:
az a térbeli helyzet, amikor a Földről nézve egy bolygó és a Nap az égen ellentétes irányban látszanak.
sziderikus:
egy égitestnek a távoli csillagokhoz viszonyított keringési vagy tengelyforgási ideje a sziderikus keringési vagy sziderikus tengelyforgási idő.
szimbiotikus csillag:olyan szoros kettőscsillag, ahol a kompakt tag (fehér törpe vagy neutroncsillag) a felfúvódott társ (vörös óriás) közelében kering, amelyről anyag áramlik át hozzá.
színkép:egy égitest elektromágneses sugárzásának hullámhossz (vagy frekvencia) szerinti felbontása.A színkép-ből az égitest fizikai, kémiai jellemzőire, mozgására következtethetünk.
színképtípus:a csillagok színképének elsősorban hőmérsékleten alapuló osztályozása.
szinodikus periódus:
az az időtartam, amely alatt egy égitest a Földről nézve ugyanabba a helyzetbe kerül a Naphoz viszonyítva. A szinodikus periódus lehet keringési vagy tengelyforgási idő.
szuperhalmaz:
a Világegyetem jelenleg ismert legnagyobb méretű képződményei a szuperhalmazok avagy galaxis szuperhalmazok, galaxisokból és galaxishalmazokból épülnek fel.Alakjuk változatos,általában hosszúkás,fonalszerű szerkezetek,valamint lapok,buborék felületek, melyek gyakran egymáshoz kapcsolódnak.
szupernóva:
szupernóva-robbanás alkalmával felfényesedő objektum.A csillagfejlődés végállapotához vezető katasztrofális kitörésnek több típusát különböztetik meg, ezek közül a két leggyakoribb az Ia és a II típusú szupernóva.
szupernóva-robbanás:
csillagok élete végén bekövetkező katasztrofális robbanás.
szürkület:
naplemente utáni (vagy napfelkelte előtti) időszak, amikor a Nap nem a megfigyelőt, hanem csak a felette lévő légrétegeket világítja meg, azaz a Nap még vagy már közel van a horizonthoz az adott helyről nézve.

"T"

TAI:[atomidő],atomórákkal meghatározott idő, amelynek egy másodperce egyenlő a cézium-133 atom két hiperfinom szintje közt fellépő sugárzás 9192631770 rezgésperiódusának időtartamával.
tavaszpont:az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, amelyiknél a Nap éves mozgása során az éggömb déli féltekéjéről az északira lép.
Tejút:
a Tejútrendszer korongjának égi vetülete. Mivel a Naprendszer a csillagokban gazdag fősíkban található, az itt lévő csillagok az égen fényes sávként, a Tejútként figyelhetők meg. A Tejút csillagai szabad szemmel egy sávvá olvadnak össze, amelyben sötétebb részek is láthatók, ezek hatalmas fényelnyelő por- és molekulafelhők.
Tejútrendszer:
az a galaxis,amelynek a Nap is tagja.
tektit:
mikrométer-centiméter közötti méretű meteorit,avagy meteorit becsapódáskor képződött test,amelynek olvadt anyaga a gyors hűlés miatt üveges,alakja elnyúlt,csepp formájú.
Telesto:a Szaturnusz holdja.
terelőhold:
az óriásbolygók gyűrűiben keringő néhányszor 100 m-es, illetve kisebb törmelékholdak, amelyek gravitációs terükkel befolyásolják a gyűrű szemcséinek mozgását.
Tethys:
a Szaturnusz holdja.
Thalassa:a Neptunusz holdja.
Thebe:a Jupiter holdja.
Titan:a Szaturnusz holdja.
Titania:
az Uránusz holdja.
totalitás:
napfogyatkozás.
törmelékhold:
az óriásbolygók gyűrűrendszeréhez közel vagy a gyűrűrendszerben keringő apró holdak. Valószínűleg nagyobb holdak szétdarabolódásával keletkeztek, porladásuk a gyűrűk anyagának biztosít utánpótlást. Egy részük terelőhold.
törpecsillag:luminozitásuk alapján ide sorolják általában a fősorozati csillagokat, továbbá törpecsillagnak tekinthetők a fehér törpék és barna törpék is.
törpegalaxis:általában a 109 naptömegnél kisebb tömegű galaxisokat nevezik törpegalaxisoknak.
törpenóva:
többé-kevésbé rendszeres időközönként felfénylő csillag. Gyakoribb és kisebb kitöréseket produkál, mint a nóvák. A törpenóvak olyan kettőscsillag-rendszerek, ahol a hidegebb, fősorozati csillagról a kisebb, forróbb fehér törpe körüli akkréciós korongra áramlik az anyag, az átáramlás túlfutása felfényesedéshez vezet.
Triton:
a Neptunusz retrográd pályán keringő befogott holdja. Felszínét nitrogén- és metánjég borítja, amely alól a belső hő és a jégbe világító napsugárzás hatására "gejzírek" törnek fel.
Trójai kisbolygó:
a Jupiterrel azonos pályán keringő, a Naptól nézve 60 fokkal a Jupiter előtt vagy mögött haladó kisbolygó.
Tunguz-robbanás:
1908. június 30-án egy 50-80 m átmérőjű földközeli kisbolygó lépett be a Föld légkörébe. A légellenállás hatására 8,5 km magasan 10-20 megatonnával egyenértékű robbanás keretében megsemmisült. A tajga 40-60 km-es területén súlyos károkat okozott. A Tunguz-robbanáshoz hasonló események statisztikailag néhány 100 évente történnek.

"U"

umbra:1.teljes árnyék,2.a napfoltok belső, sötét területe.
Umbriel:az Uránusz holdja.
Univerzum[Világegyetem]:a Világegyetem fogalma nehezen definiálható. A Világegyetem az Ősrobbanás óta létezik, részének tekintünk minden létezőt, a tér, az anyag, az energia különböző formáit. A Világegyetem nagyobb, mint az általunk belátott térrész.
Uránusz:
óriásbolygó.
UT[világidő]:
a fiktív egyenlítői középnap óraszöge Greenwichből mérve +12 óra.

"Ű"

űr:a Föld légkörén kívüli tér.
üstök[csóva]:Az üstökös magjából kiszabaduló gáz és por alkotta elnyúlt képződmény, hossza ritkán a 100 millió km-t is meghaladja. A porcsóva szemcséinek mozgását elsősorban a napsugárzás fénynyomása, az ioncsóva ionizált részecskéinek mozgását a Napból áramló napszél mágneses tere határozza meg.
üstökös:a nagybolygóknál kisebb, a kisbolygókhoz hasonló méretű, de illó anyagokban azoknál gazdagabb égitest a Naprendszerben. Az üstökös magja a Naptól távol inaktív, a Naphoz közel (kb. a Jupiternél beljebb kerülve) fagyott gázai szublimálnak felszínéről, és kiterjedt, ritka légkört alkotnak körülötte. Ez a kóma, amelynek anyaga folyamatosan szökik az űrbe.
üstökösfelhő:
a Naprendszer peremén található üstökösmagokból álló zónák neve. Az üstökösfelhőket a Kuiper-öv, a Hills-felhő és a Külső Oort-felhő alkotja.
üstökösmag:
az üstökösök gáz- és poranyagát kibocsátó, az üstökös méreténél sokkal kisebb, néhány km-es, néhány 100 m-es, vagy még kisebb szilárd kőzet és jég keverékéből álló objektum.

"V"

valódi nap:a Nap két egymás utáni delelése közti időtartam.
valódi szoláris idő:a Nap középpontjának óraszöge +12 óra.
változócsillag:tágabb értelemben olyan csillag, amely valamilyen állapotjelzőjét időben változtatja. Ilyen szempontból a csillagfejlődés hatására minden csillag változócsillag, de a gyakorlatban általában azokat tekintjük változócsillagoknak, amelyek emberi időskálán mutatnak érzékelhető fényességváltozást.
Van Allen-övek:
a Föld magnetoszférájában az erővonalak mentén befogott,nagy energiájú töltött részecskék alkotta,a Földet körülölelő, tórusz alakú, sarló keresztmetszetű tartományok.
Vénusz:Föld típusú bolygó.
világűr(űr):
a Föld légkörén kívüli tér.
vörös óriás:a Napnál több százszor nagyobb, felfúvódott csillag, amelynek felszíne magjától távol kerül, így 2500-4000 K-re hűl, és főleg vörös színben sugároz.
vöröseltolódás:
egy égitest színképében az abszorpciós és emissziós vonalak eltolódása a nagyobb hullámhosszak irányába. A vöröseltolódást elsősorban a megfigyelt égitestnek a megfigyelőtől való távolodási sebessége határozza meg.

"W"

Wolf-Rayet-csillag:erős anyagkibocsátást (átlagosan 10-4 naptömeg/év) mutató forró, 30-50 ezer K felszíni hőmérsékletű, nagy tömegű csillagok, amelyek hidrogénben gazdag külső rétegüket elvesztették.

"Z"

zenit:az égboltnak a megfigyelő feletti pontja.
zodiákus[állatöv]:a Nap éves égi útját (ekliptika) övező nyolc fok széles sáv az égen. Itt találhatók az állatövi csillagképek (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Kígyótartó, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak), amelyek elnevezése főleg babilóniai eredetű.
zodiákus fény[állatövi fény]:a Naprendszer fősíkjában keringő bolygóközi anyag porszemcséiről visszavert napfény.

 

Oldalmenü
Diavetítő
Naptár